Legeltetés

Szürkemarha gulya legelészik az Illmitztől és Apetlontól délre eső Fertő menti legelőn

Évszázadokon át a legeltetéses állattartás határozta meg a Fertőzug tájképét. A nagy területeket legelőként hasznosították, a többi részt pedig kaszálták, hogy télire takarmányt nyerhessenek a jószágnak. A hasznosítás ezen formája révén kialakult sztyepptáj nemcsak rendkívül fajgazdag, hanem egy sor ritka növény- és állattársulásnak is otthona. Ezért a nemzeti park a régió mezőgazdasági üzemeivel együttműködve azon munkálkodik, hogy megóvja ezeket az értékes élőhelyeket.

több...
Aberdeen Angus gulya az illmitzi Zicksee mellett

Alegeltetés hagyományosan Szent Gergely (március 12.) és Szent Mihály (szeptember 29.) között zajlott, ebben az időszakban minden nap kora hajnalban kihajtották a jószágot. A falusi csordák mellett még az uradalmi majorok nagy csordái is a területen legeltek. A tó peremvidékének nedves rétjei – a Seedamm és hagyományosan legelőként és szántóként hasznosított területek között – évszázadokon át a szénatermelés fő színterei voltak, a mélyebben fekvő területeket későnyáron még többnyire sarjúlegelőként is lehetett hasznosítani.

Tarkamarha gulya a Lange Lackénál

Az állattartás 70-es évekbeli hanyatlása után az addig köztulajdonban lévő legelők és rétek nagy részét felosztották, és szántóként kezdték el hasznosítani, vagy szőlőt telepítettek rajta. A vizes és szikes – tehát terméketlen – területeket magukra hagyták, mire ezek lassan elkezdtek bebokrosodni vagy elnádasodni. Egyedül a Lange Lacke mentén húzódó apetloni legelőn sikerült különböző kezdeményezéseknek köszönhetően fenntartani a legeltetést.

A 80-as évek közepétől kezdődően, amikor fennállt a veszély, hogy a használat nélkül maradt értékes élőhelyek elvesznek, elkezdődött a természetvédelmi célú legeltetés. Hosszú távú tudományos tanulmányok (monitoring) nyomán azóta folyamatosan bővítették a legelők és rétek területeit. A kaszálások és a legeltetés ütemezését az ott élő állatok és növények igényei szerint alakítva, valamint az éves változásokhoz alkalmazkodva, a nemzeti park megpróbálja biztosítani a védelmi céloknak legjobban megfelelő kezelést.

A táj állapota 1855-ben
A táj állapota 1994-ben

A nemzeti parkban jelenleg a következő legeltetési programok zajlanak.

  • Tó menti rétek legeltetése szürkemarhával és bivallyal Illmitztől és Apetlontól délre
  • Homokterületek (Seedamm) legeltetése fehér szamarakkal Sandeck környékén
  • Tómenti rétek legeltetése melegvérű lovakkal az illmitzi Seestraße-től északra és Hölle környékén Podersdorfig
  • Tómenti rétek legeltetése Przewalski-lovakkal a Biológiai Állomástól északra
  • Tradicionális legelőterületek legeltetése Aberdeen Angus szarvasmarhával az illmitzi Zicklacke körül, valamint tarka szarvasmarhával az illmitzi Kirchsee körül
  • Tradicionális legelőterületek legeltetése tarka szarvasmarhával a Lange Lacke mentén
  • A rétek és egyes tómenti területek legeltetése vegyes szarvasmarhagulyával a megőrző zónába tartozó Zitzmannsdorfi-rétek területen

A különböző programokban a nemzeti park állatállománya (szürkemarhák, bivalyok, fehér szamarak és Przewalski-lovak) és magántulajdonosok állatai egyaránt részt vesznek.

A legelőterületeket, a legeltetés intenzitását és idejét a csapadékviszonyok, a felszíni vizek kiterjedésének, a veszélyeztetett madárfajok költési idejének, valamint a veszélyeztetett növényfajok élőhelyeinek változásai miatt minden évben újra meg kell határozni.